|
|
| |
| Történelem |
| |
Liguria régió az ókori időkben a ligur kelták lakóhelye volt. Genovát az i.e. VI. században föníciai és etruszk hajósok
alapították, mert fekvése miatt "természetes kikötő"-ként funkcionálhatott. Története folyamán mindig nagyon fontos
kikötőváros és hajózási központ maradt. I.e. 209-be a Karthágóiak lerombolták, majd a Rómaiak építették újjá.
A Római Birodalomban a város bőrt, fát és mézet exportált.
A Római Birodalom bukása után Genova független városállammá vált. A XI. században Genova Pisa-val szövetségben
megszerezte Szardínia és Korzika szigetét. A két sziget tulajdonlásáért ezután a két városállam hosszú háborút vívott
egymással. A XII. században a genovai hajók lovagokat szállítottak a Közel-Keletre, majd zsákmánnyal megrakottan
tértek haza. A Közel-Keleti termékek iránt megnövekedett európai kereslet miatt egyre többet kereskedtek Bizánccal,
ami kiélezte az ellentétet Genova és Velence között. Genova végül 1284-ben legyőzte Pisát, 1299-ben pedig Velencét is.
Ezután a Genovai Köztársaságot kormányzó kereskedők és bankárok hatalma a Pápával és az európai királyokkal volt
összemérhető.
Genova egy 1482-ben készült festményen
A genovai terjeszkedés nem központilag történt, hanem a genovai polgárok érdekei által vezérelve.
Ennek következtében belső harcok alakultak ki a hatalomért. Ehhez hozzájárul még az is, hogy 1380-ban a genovai
flottát Velence megsemmisítette, és ezzel elkezdődött Genova gyengülése. A tengerentúli területeit fokozatosan
elveszítette, legutoljára 1768-ban Korzikát Franciaországgal szemben. A belső háborúkat Andrea Doria szüntette
meg 1528-ban, ezután Genova hajóépítő kikötőként és bankközpontként funkcionált.
A város jelképét, a Lanternát (világítótorony) 1543-ban építették újjá, a 117 méter magasan elhelyezett sárga
fénye tiszta időben 36 tengeri mérföldre világít. Bár a környező országok - Franciaország és Piemont - dominálták,
Genova 1797-ig megőrizte függetlenségét. Ekkor azonban Bonaparte Napóleon megszervezte a Liguriai Köztársaságot,
amelyet 1805-ben Franciaországhoz csatoltak. 1815-ben viszont már a Szardíniai királysághoz csatolták a várost.
A Szardíniai királyság létfontosságú szerepet játszott Olaszország egyesítésében, 1861-ben a szardíniai király,
II. Viktor Emánuel lett Olaszország királya.
A genovai kikötő súlyosan megrongálódott a II. világháborúban és az 1954-55 során bekövetkezett erős viharokban,
melyek után újraépítették és modernizálták. Genova jelenleg a legnagyobb személy- és áruforgalmú olasz kikötővárosnak
számít, a Földközi-tenger egyik legfontosabb kikötővárosa. A kikötő legfontosabb import árucikkei a szén, nyersolaj
és a gabona, míg leginkább pamutot, selymet, olívaolajt és bort exportál. A város kereskedelmi és iparközpont is,
legfontosabb termékei: vas és acél, cement, vegyszerek, műtrágya, olaj, repülőgépek, hajók, vasúti szerelvények,
gépjárművek, papír, cukor, textil. A város iparának főbb vonásai a XX. század elején alakultak ki.
Azóta a szolgáltató szektor tért szerzett az ipar rovására, így mára Genova fontos kereskedelmi és pénzügyi
központnak számít, az ipar pedig egyre inkább háttérbe szorul.
|
| |
|
|
| |
|
